Baráth Viktória

12513507_500556743402578_1923929999266800655_oVolt egy álmom… még évekkel ezelőtt. Aztán ahogy felébredtem, arra gondoltam, hogy milyen érdekes történet lenne belőle, így tovább gondoltam az előzményeket, és azt is, ami utána történhetne. Mintha egy filmet néztem volna, azt leszámítva, hogy csak a fantáziám szüleménye volt minden. Egy idő után túl sok ötlet kavargott a fejemben, így mindent leírtam, hogy ne felejtsem el őket. Szinte felszabadító érzés volt, ahogy a saját gondolataimat láttam viszont mondatokká, szöveggé formálódni.

Rájöttem, hogy az írás nagyon is szórakoztató, szinte nem bírtam abbahagyni. Ezek után egyik lépés követte a másikat, egyre többet és gyakrabban írtam, de kezdetben csak titokban. Több mint 1000 oldal után vettem a bátorságot, hogy bárkinek is megmutassam az alkotásaimat, amelyek hihetetlen módon jó visszhangokat keltettek.

Az írás számomra terápia, és az önkifejezés egyik formája. Terápia azért, mert újraélhetek olyan szituációkat, amelyeket le kell zárnom magamban. Visszatérhetek a megoldatlan, vagy a rosszul lezárt probléma idejére, hogy orvosoljam azt – még ha kicsit megkésve is. Másrészről önkifejezés, hiszen nehezen nyílok meg idegenek előtt, de ha valaki elolvassa az alkotásaim egyikét, a személyiségem egy-egy szeletét, a dolgokhoz való hozzáállásomat, érzelmeimen biztosan megismerheti. Nagyon sok ötletet merítek a környezetemben élők életéből, kapcsolataiból, de nem csak emiatt tartozom nagy köszönettel nekik. A családom, a férjem, a barátaim mind-mind hatalmas támogatóim, és az első számú rajongóim, akiknek mindig meghallgatom a véleményét, ötleteit – amit vagy megfogadok, vagy nem. Elkészült kézirataim száma egyre csak gyarapszik, és úgy érzem, készen állok megosztani őket a nagyvilággal.


Baráth Viktória eddig megjelent könyvei:

Első tánc